Gyülekezeti hétvége Berekfürdőn 2023.

Április 20 – 23-án gyülekezeti hétvégén voltunk Berekfürdőn a Megbékélés Házában.

Az itt töltött négy napra gondosan megtervezett, felépített anyaggal készültek lelkészeink. Az Ószövetség egyik legszebb és legismertebb leírásával, József és testvéreinek történetével foglalkoztunk. A hosszú elbeszélés egyes csomópontjait dolgoztuk fel, aktualizáltuk, vonatkoztattuk saját életünkre.

József, Jákób kedvenc gyermeke, aki Jákób kedves feleségétől, Ráheltől született. A csalás, a kivételezés, a másik félrevezetése Jákób gyermekkorát is jellemzik. Ezt a mintát viszi tovább a saját családjában.

Ahogy Jákób, úgy József is érzi kiválasztottságát. Józsefnek Isten álmaiban jelenti ki, hogy kiemelkedik testvérei közül. A kamasz József dicskedve számol be álmairól idősebb testvéreinek, akik egyébként sem szeretik. Nehezen tűrik a kisebb testvérrel való kivételezést, azt, hogy ő visz híreket róluk az apjuknak. Az idősebb testvérek gyűlölete gyilkos indulattá fokozódik. De rövid tanácskozás után úgy határoznak, hogy „csak” megszabadulnak az „álomlátótól”. Józsefet rabszolga kereskedőknek adják el.

A történet kapcsán arról beszéltünk, hogy milyen meghatározó a családi minta. Ha a szülők különbséget tesznek gyermekeik között, annak rivalizálás, féltékenykedés, békétlenség lesz az eredménye.

József Egyiptomba kerül. Elszakadva családjától személyiségének új vonásait ismerjük meg. Jól forgatja azokat a talentumokat, amelyekkel Isten megáldotta. Megbízható, becsületes, jó szervező. Isten vele van, akárhová kerül. Mégis börtönbe vetik. Ott hiába fejti meg a fáraó egyik bizalmi emberének, a pohárnoknak az álmát, mégis a börtönben marad. Látszólag nincs remény, elfelejtkeztek róla. Ezután következik a nagy fordulat az életében. A fáraó álmát megfejtve Egyiptom második embere lesz.

Beszélgettünk József életútjáról. Mit érezhetett, amikor testvérei eladták, mit gondolt hullámzó életpályájáról. Egy koordináta rendszerben ábrázoltuk József életútját, a zuhanást, az emelkedést és süllyedést. Majd a magunk életútjára tekintettünk vissza és grafikont készítettünk. Jó volt látni, hogy egyikünknek sem fordult a negatív sávba, a teljes reménytelenségbe az élete.

A legizgalmasabb fordulópont a történetben, amikor József újra találkozik a testvéreivel. Ekkor már nem a fiatalabb testvér, hanem Egyiptom főembere. Testvérei nem ismerik fel őt, József sem fedi fel kilétét. József testvéreit különböző – számukra érthetetlen – próbák elé állítja, elbizonytalanítja őket. A testvérek nem értik miért érdeklődik utánuk a főember, miért őket gyanúsítja kémkedéssel, lopással. Fokozatosan bűntudat alakul ki bennük. Megpróbáltatásaikat a József elleni erőszak következményének, büntetésnek tartják. József előtt leborulva kérnek kegyelmet. József fiatalkori álma beteljesül.

Mikor kiderül, hogy testvérük, József áll előttük, megrémülnek. Nem hiszik el, hogy József megbocsátott nekik, nem haragszik rájuk. Nem akar bosszút állni, sőt segít nekik letelepedni Egyiptomban. A nagycsalád újra egyesül. József újra találkozik apjával és édes testvérével Benjáminnal. Bemutathatja Jákóbnak családját és gyermekeit. Minden elrendeződik. De nem teljesen.

Jákób halála után József testvéreiben ismét feltámad a félelem. Félnek József bosszújától. József sírva magyarázza, hogy Isten jóra fordította gonoszságukat. „…hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.” (I. Mózes 50. 20.)

Ennél a résznél a megbocsátás került beszélgetésünk központjába. Józsefben nem volt ellenérzés testvéreivel szemben. Megbocsátott nekik, nem tett szemrehányást, nem állt bosszút. Mi nem vagyunk ilyenek. Sok sérelmet hordozunk. Vannak olyan sérelmeink, bántódásunk, amelyeken nem tudjuk magunkat túltenni. Ezeket csak Jézus keresztje oldhatja fel. A bántások keresztre helyezését nemcsak elméletben hajtottuk végre, hanem tevőlegesen is. Bűnbánati dicséretek éneklése közben, aki úgy érezte közülünk, hogy van a lelkében sérelem egy – egy szeget verhetett be egy keresztbe. Katarzist, felszabadulást élhettünk át valamennyien.

A Megbékélés Háza alkalmas volt minderre. Az épületet csend, nyugalom, rend járta át. A szobák tiszták, egyszerűek, de kényelmesek voltak. Minden adott volt az elmélyülésre, megbékélésre. Nemhiába, a név kötelez.

De nemcsak a lelkünk épült. Délutánonként a gyógyfürdőben testünket is erősítettük, építettük. Esténként pedig a közös esti imádság után sokat beszélgettünk, játszottunk. Még jobban megismertük egymást.

Remélem, hogy jövőre is lesz hasonló alkalom.

                                                                                                      Stareczné Mikó Zsuzsanna, presbiter