Húsvéti áhítat
„Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda Jézus” (ApCsel. 2:23).
„Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt?” Az áruló Júdás kérdése ez, melyet a főpapokhoz intéz. A válasz, hogy harminc ezüstpénzt megér nekik, ha kezükre adja a názáreti Jézust. Ennyi az ára. Nem is alkudoznak sokáig, megállapodásuk hamar létrejön. Jézus aztán a kezük között még másnap meghal. Keresztfára adják, ahol a kivégző eszközre feszítve néhány órás szenvedést követően kileheli lelkét. Testét leveszik ugyan, a helytartó udvarába viszik, de nem történik vele semmi. Ekkor jön el Pilátushoz arimátiai József, a nagytanács egyik tekintélyes tagja, és elkéri a holttestet. Pilátus átadja neki, hogy eltemethessék. Ez sebtében meg is történik: a közeledő ünnep miatt gyorsan kell a szertartást elvégezni. Aztán csend, nagyszombat csendje. Jézus a sírban fekszik három napot, ahogyan annak idején Jónás próféta is három napig volt a cethal szájában. Nem véletlen a párhuzam. Jézus előre figyelmezteti kortársait, hogy ez a jel fog adatni nekik. A teológus Pál felismeri a jelet. Rómába írt levelében a célt is kimondja: Jézus „a bűneink miatt adatott halálra”. János apostoltól pedig az okot is megtudjuk: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta.” Jézus tehát adatik. Olyanformán, ahogyan annak idején a matematikai példákat kezdtük az iskolában: „Adva van egy…”. Jézus adva van. Életünknek alapadottsága. Benne gyökerezik a valódi élet, ha megértjük és elfogadjuk az általa kiábrázolt Isteni szeretetet. Az a Jézus, aki egész életútja során végig önállóságot, nagyfokú autonómiát mutat, a végtörténetben hagyja, hogy tehetetlenül adják-vegyék. Ez az engedelmessége, alázata megrázó. Isten Fia, és mégis odaadja életét miértünk? Mi vezérli Őt? „Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda Jézus” – írja Lukács. Ősidők óta tervezi tehát, hogy szeretetét így fejezi ki, a szívét így adja neked. Neked adatik ez a Jézus. Mennyire drága ez az ajándék neked?
Szőke Attila Szilárd lelkipásztor