Pünkösdi áhítat

„Örömet hozott Ádám árváira” (401. dicséret)

Kedves Testvéreim!

Jézus azzal a furcsa gondolattal búcsúzik tanítványaitól, hogy „az Atya ad nektek majd másik Pártfogót, hogy veletek legyen mindörökké. … Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok” (Jn. 14:16, 18). Az világos, hogy a „másik Pártfogó” alatt a Szentlelket kell értenünk. A Szentlélek lesz a tanítványokkal, és velünk is mindörökké, miután Jézus a mennybe emeltetik áldozócsütörtökön. De akkor miért mondja Jézus, hogy Ő is eljön, és nem hagy bennünket árván? Azért, mert voltaképpen a „másik Pártfogó” által Ő maga jelenik meg. A Szentlélek fogja pótolni Jézust távollétében úgy, hogy mégiscsak jelenvalóvá teszi. Amennyiben kérjük ezt tőle. Mert de sok mindent szoktunk kérni az Istentől! Kérünk tőle egészséget, biztonságot, jobb fizetést, boldogulást. Kérünk tőle oltalmat, lelki megnyugvást, felszabadulást. És aztán vagy teljesíti, vagy nem. De kérhető-e tőle olyan dolog, amit 100 %, hogy nem utasít vissza? Van-e, amit teljes bizonyossággal állíthatunk, hogy az Isten megad az Őt kérőknek? Válogatás és mérlegelés nélkül. Igen: önmagát. Ha azért könyörögsz, hogy bárcsak közelebb érezhetnéd Őt magadhoz, ha szeretnéd jobban megismerni, jelenlétét megtapasztalni, akkor biztosan meghallgat. Ostromold térden állva, hogy váljon a tan eleven életté számodra. Csillapíthatatlan vágyad szüntelen formáld imádsággá: nem tudok nélküled élni. És Ő megjelenik. A Lélek által, pünkösd csodája által. Nem látható formában immár, de tapasztalható módon. És nem hagy téged árván ama „másik Pártfogó”.

Szőke Attila Szilárd, lelkipásztor